Használat – tisztítás

Biztos van több féle verziója a történetnek, ami a Szent Pipa megérkezéséről szól az emberek világba. Én is több változatban hallottam, de a lényegét nagyjából mindenki ugyanúgy mesélte. Mikor olvastam ezt a könyvet, úgy gondoltam ezt a történetet megosztom, milyen minőség is a pipa, milyen minőségben kellene hozzányúlnunk a dohánnyal együtt, miért is kapta az ember ezt az eszközt. Akit megérint a téma, ajánlom olvassa végig a könyvet. Persze én is szoktam (nem is túl ritkán) egy-egy kedvenc dohányt csak úgy az ‘íze kedvéért’ pipába...


Continue Reading »

"Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének." (Márai Sándor: Magyar borok) "Ama emlékezetes diófa állott az udvar sarkában - dehogyis állott, hanem uralkodott -, amilyen diófát azzal a messzilátó szándékkal szoktak elültetni, hogy legyen valaki a háznál, aki a rajongásig szeretett gyermekeket, az imádott unokákat a kellő időben, a rossz gondolatok idején...


Continue Reading »

A fa, melynek termését folyékony aranynak is nevezik, magában hordozza a legfontosabb analógiát, sokféle, különleges dologra használható, csakúgy, mint maga az arany. Rengeteg jelentéssel bír ez a növény is, és talán a legrégebbi fa, amit említenek a kultúrtörténeti leírások. Ha végig olvassátok a teljes bejegyzést, látni fogjátok, nagyon különleges faanyag. Az én esetemben mi mást készíthetnék a csodálatos oliva fából, mint pipákat. De a leeső maradékok sem mennek a tűzbe, medálok készülnek, szándékom szerint főleg lányok, asszonyok ékesítésére. ...


Continue Reading »

„Bíborszínű finom bogyóitól, a selymes virágjáig a Cseresznyefa pompáját a mágia, a rejtély és a mitológia uralja! Ez a szép fa nem csak az érzékek ünnepe, gazdag és élénk története is van.” A nyár első gyümölcsének nevezik a cseresznyét, ami szép is, ízletes is, így nem csoda, hogy az ókorban az istenek eledelének tartották. A rózsafélék családjába tartozó közismert fa. Sok, érési időben, méretben, színben és ízben eltérő változata létezik. Természetesen pipákat is készítek cseresznyefából. Igen kedves számomra ez a fafajta....


Continue Reading »

Már egy ideje tervezem, hogy írok egyet s mást azoknak a fafajtáknak a minőségéről, tulajdonságairól, amiket pipáim készítéséhez használok. Mivel a pipakészítés nekem főleg szellemi munka, nem kereskedelmi tevékenység, így a fafajtákhoz való viszonyom sem éppen ipari szemléletű. Emiatt a ’hiányosságom’ miatt, sokszor csak a már elkészült pipa használatakor derül ki, egyáltalán alkalmas-e az adott fa pipafej készítésére, vagy csak kizárólag szár készülhet belőle. A megmunkálási folyamatok alatt kiderülnek a fák erősségei, gyengeségei, szeszélyei,...


Continue Reading »

Mostanában többeknél felmerült az igény, hogy írjam le, mondjam el, hogyan is bánjanak a pipáikkal. Azt vettem észre, elég sokan vannak, akik az első pipájukat, tőlem kérték. Ez megtisztelő. De vannak, akiknek több pipája mellett, az első fapipájuk a kezeim között született. Így elérkezett az idő, amikor a használatukról, tisztításukról leírok pár gondolatot. A legfontosabb eltérés a kereskedelmi forgalomban lévő pipák és az általam készített pipák között: az én pipáim nem stabilizált BRIAR gyökérből készülnek. Sokféle fát...


Continue Reading »

Írtam a pipákról, az azokhoz használt alapanyagokról, a dohányról. De nem ejtettem szót még eddig az egyik legfontosabb hozzávalóról, ami a dohánylevél füstté válásához szükséges. Ez pedig nem más, mint a tűz. Vagyis maga a parázs. Úgy tanultam anno az öregektől, akkor jó a füstje a dohánynak, ha végig megvan a mag. Azaz a parázs. Ennek útját, tömörségét egyengetjük a tömködőfa (tömőfa) segítségével a pipázás alatt. A természeti népek hiedelemvilágában, köztük a Mongol néprajzban is fellehető, a tiszta tűz élesztése. A gyufával való...


Continue Reading »

    Tábortűz. Sült szalonna, friss lilahagyma illata. Ropogó tűzben izzó fa parazsának különös mintái, füstjének bódító trillái. Esteledik. Beszélgetünk, nevetünk, mindenki jól érezi magát…      Kora délután folyamán találkoztunk egy valószínűleg igen sokat látott idős bácsival, aki szintén ugyanazt a vidéket szemelte ki mai sétájának, amit mi páran jóbarátok. Utunk úgy tűnt egyirányba vezetett. Valahogy akaratlanul is átvettük a bácsi sétájának ritmusát, ami kellemesen lelassított bennünket. Eleinte az volt...


Continue Reading »

Egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, miért jelent jóval többet a hétköznapi értelemben vett dohányzásnál a füstbe merengés, a dohány szellemével való együttműködés a pipahasználat során. A legenda szerint réges régen, amikor az emberek még beszéltek a kövekkel, tanultak a növényektől, sokszor mentek el az idősekhez és kérték a segítségüket. Az emlékezet azonban elveszett, a hagyományok feledésbe merültek. A nagyapák és nagyanyák látták, hogy a fiatalok keresik önmagukat, azért azt tanácsolták nekik, hogy a Dohánnyal beszéljenek. „A...


Continue Reading »

Porcelánpipák  A barokk művészeti stílus megjelenése a XVIII. század második felében, a pipakészítő mesterembereket sem hagyta hidegen. Különös, furcsa művészet volt ez: patetikus pompa, a klasszikus egyensúly dinamikus fellazítása, festői kontrasztok, a borzalomtól az eksztázisig ívelő érzelmesség, a vallás és a természettudomány többközpontú vegyüléke. A pompából és bőségből szőtt dicsőség uralkodói stílusa. Egy kagyló (rocaille) adott nevet az új művészeti stílusnak, a rokokónak, mint ahogy a kor legjellemzőbb művészete, a porcelán...


Continue Reading »