Bemutatkozás
Szorcsik Balázs
+36 30 599 7458
pipa@balifapipa.hu – szorcsikbalazs@gmail.com
Az első és a legfontosabb dolog, nem áll szándékomban senkit pipázásra, vagy a dohány használatának bármilyen formájára sarkalni. Mindenki maga dönti el, él vele, vagy sem. Az általam készített pipák ezen a felületen való megosztása, kizárólag bemutató jellegű!
A nevem Szorcsik Balázs. 2019 őszén kezdtem pipakészítéssel foglalkozni.
Majd öt évvel ezelőtt, egyik éjszaka megjelent álmomban két csont darab, amiket egy erdőben találtam. Összeillettek. Láttam egy pipaformát. Egy fejet, egy szárat. De megéreztem az égett csont szagát, miközben izzott benne a dohány, és az nem igazán tetszett. Kis idő elteltével fadarabok lettek a csontokból. Ugyanúgy összeillettek, de valahogy jobb volt kézben tartani, az alakja is jobban hasonlított a ma ismert pipáformákhoz. És mintha barátibbá, közvetlenebbé is vált volna a viszonyunk. Nem igazán értettem, mi ez az egész. Csak álltam és néztem a kezemben lévő pipát. Majd hallottam: „Készíts pipát magadnak! Szerpipát!”
Rövid, de nagyon erős, látomásszerű álom volt. Azóta is sokszor a lelki szemeim elé kerülnek azok a csontok, látom, ahogy változnak, összeillenek, alakulnak pipaformává. Most mit is tegyek? Mégis csontból kell készülnie a pipámnak? Járjam az erdőt, keressem a csontokat, amikből összeáll az álmomban látott? Majd egy alkalommal feltettem ezt a kérdést Tanítómnak, mire ő azt válaszolta: „Állj neki és csináld!” Így fogtam neki az első pipaforma kialakításának. Természetesen fogalmam sem volt, miként tegyem azt. Sőt! Fogalmam sem volt milyen fához nyúljak először. Valahogy csak elkészítettem az első pipát, majdhogynem késsel, villával. És működött is! Majd még egyet készítettem. Na, az nem tetszett. Azán jött a harmadik, negyedik, és így tovább, és így tovább, folytatva sort mind a mai napig…
Nem számolom, mennyinél tartok, mostanra már háromszáznál is több készült el. De nem is a mennyiség számít. Érett már ez egy ideje, hiszen régóta tudom, fával kell dolgoznom. Akkor még nem sejtettem, miként és hogyan fogom ezt tenni. Nagyon hálás vagyok tanítóimnak, a fizikai és szellemi térben létezőknek egyaránt, hogy ehhez az alkotó kézművességhez vezettek, és vezetnek mind a mai napig. Próbálok minden egyes darabot olyan szellemiségben alkotni, ahogy azt Őseink is tették, tiszta szívvel, lélekkel, alázattal, a legjobb tudásom szerint.
Maga a dohány, a dohányzás erősen jelen volt az életemben igen sokáig, de nem ebben a formában. Aztán egyszer csak letettem a cigarettát egyik napról a másikra majd 20 éve, és jó hosszú ideig nem tértem vissza a dohány használatához. Manapság pipázok. Nem túl gyakran. De ez már más. Ez nem az a dohányzás. Csak akkor tömök pipát, ha szükségét érzem. Van, hogy hetekig kerülgetjük egymást a vágott dohánnyal. És ez így jó. Nem ural, nincs függőség. Kizárólag jóbaráti, tanítói a viszony. Kialakult egy szakrális kapcsolat a pipa, a benne lévő dohány, a dohányt füstté alakító parázs és köztem. Nagyon jó kapcsolat. Próbálom olyan módon használni a füstöt, ahogyan azt Öregeink tették. Belemerengeni a füstbe. Minden tömést céllal, kérdéssel, jó szándékkal, élvezettel elfüstölni.
A weboldalon szereplő fényképek a már elkészült, és az elérhető pipákat is bemutatják. Ízelítőt adnak a formák, anyagok sokszínűségéből. Remélem elnyerik tetszését a kezeimmel készített pipák.