Használat – tisztítás

Mostanában többeknél felmerült az igény, hogy írjam le, mondjam el, hogyan is bánjanak a pipáikkal. Azt vettem észre, elég sokan vannak, akik az első pipájukat, tőlem kérték. Ez megtisztelő. De vannak, akiknek több pipája mellett, az első fapipájuk a kezeim között született. Így elérkezett az idő, amikor a használatukról, tisztításukról leírok pár gondolatot. A legfontosabb eltérés a kereskedelmi forgalomban lévő pipák és az általam készített pipák között: az én pipáim nem BRIAR gyökérből. Sokféle fát használok, melyek mindegyike...


Continue Reading »

Írtam a pipákról, az azokhoz használt alapanyagokról, a dohányról. De nem ejtettem szót még eddig az egyik legfontosabb hozzávalóról, ami a dohánylevél füstté válásához szükséges. Ez pedig nem más, mint a tűz. Vagyis maga a parázs. Úgy tanultam anno az öregektől, akkor jó a füstje a dohánynak, ha végig megvan a mag. Azaz a parázs. Ennek útját, tömörségét egyengetjük a tömködőfa (tömőfa) segítségével a pipázás alatt. A természeti népek hiedelemvilágában, köztük a Mongol néprajzban is fellehető, a tiszta tűz élesztése. A gyufával való...


Continue Reading »

    Tábortűz. Sült szalonna, friss lilahagyma illata. Ropogó tűzben izzó fa parazsának különös mintái, füstjének bódító trillái. Esteledik. Beszélgetünk, nevetünk, mindenki jól érezi magát…      Kora délután folyamán találkoztunk egy valószínűleg igen sokat látott idős bácsival, aki szintén ugyanazt a vidéket szemelte ki aznapi sétájának, amit mi páran jóbarátok. Utunk úgy tűnt egy irányba vezetett. Valahogy akaratlanul is átvettük a bácsi sétájának ritmusát, ami kellemesen lelassított bennünket. Eleinte...


Continue Reading »

Egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, miért jelent jóval többet a hétköznapi értelemben vett dohányzásnál a füstbe merengés, a dohány szellemével való együttműködés a pipahasználat során. A legenda szerint réges régen, amikor az emberek még beszéltek a kövekkel, tanultak a növényektől, sokszor mentek el az idősekhez és kérték a segítségüket. Az emlékezet azonban elveszett, a hagyományok feledésbe merültek. A nagyapák és nagyanyák látták, hogy a fiatalok keresik önmagukat, azért azt tanácsolták nekik, hogy a Dohánnyal beszéljenek. „A...


Continue Reading »

Porcelánpipák  A barokk művészeti stílus megjelenése a XVIII. század második felében, a pipakészítő mesterembereket sem hagyta hidegen. Különös, furcsa művészet volt ez: patetikus pompa, a klasszikus egyensúly dinamikus fellazítása, festői kontrasztok, a borzalomtól az eksztázisig ívelő érzelmesség, a vallás és a természettudomány többközpontú vegyüléke. A pompából és bőségből szőtt dicsőség uralkodói stílusa. Egy kagyló (rocaille) adott nevet az új művészeti stílusnak, a rokokónak, mint ahogy a kor legjellemzőbb művészete, a porcelán...


Continue Reading »

A fehér Istennő - A Tajték   A legszebb és legalkalmasabb pipaanyag, a tenger habjához hasonló könnyű és fehér tajték a XVIII. század elején jelent meg a pipametszők műhelyeiben, s a tenger istennőjének, a tenger habjaiból születő Venus ajándékának ünnepelték a költők és pipások… Valóban a tenger szülötte. Sok millió évvel ezelőtt élt állatok, növények fosszilis maradványa, mely a nyomás következtében vált tömör rögökké. A tajtéktömbök általában 10-15 méter mélységben, vörösagyaga ágyazva találhatók Anatóliában, Neogroponte...


Continue Reading »

A Magyar cseréppipák Mivel hazánkban is jelen volt a dohány és annak használata, nem maradhatott el a pipagyártás sem. Amikor a dohány megjelent országunkban, történelmének legsúlyosabb megpróbáltatását élte. A délről támadó oszmán-török hadigépezet világhódító tervekkel tört az országra. A történelem e sajnálatos szakaszát mindenki ismeri, 150 éven át lekötötték, morzsolták Magyarország erejét a törökök. A végvárakban harcoló zsoldosoktól tanulta el a magyar a dohányzás tudományát. De a szó dohány török megfelelője duhán inkább...


Continue Reading »

Kőpipák. A legrégebbi változat valószínűleg kavicsból készülhetett. De a leletek körülményeinek története ennél a fajta eszköznél is ismeretlenek. Vannak teóriák, de ezekre nem térek ki külön, aki szeretné, ezt a témakört is kutathatja. Annyi biztos, a legrégebbi ilyen eszközök használata i.e. 1000 - 300 körölre tehetők, szintén az észak-amerikai földrész Moundville-kultúrájának legrégibb rétegeiből származó leletek alapján. Ezek már a figurális, a könyök, kilincspipák elnevezést kapták a kutatóktól. Ide tartoznak a mikmak-pipák, ami nevét...


Continue Reading »

Kép szerzője: Wellcome Library, London Egy kis pipa történet I. Bejegyzésemet Levárdy Ferenc – Pipázó Eleink könyve inspirálta. Ha nem is szó szerint, de sokat idézek e könyvből. Természetesen egyéb internetes oldalakon fellelhető írás is gondolatokra sarkalt ebben a témában. Aki a pipázás kezdetét kutatja, sötétben tapogatózik, nincsenek feljegyzések, történetek. Igaz ez az eszközöket, az azokban használt anyagokat, és a füst használati módját illetően egyaránt. Ha a régészeti ásatások felszínre is hoznak pipa formájú eszközöket, használatuk...


Continue Reading »

Ebben a bejegyzésben a kezdetekhez térek vissza. Először is a dohány eredetéhez, feladatához, későbbiekben az eszközhöz, amit ma pipa néven emlegetünk. Mint minden olyan dolog, amelyet az ember ma függőségből fogyaszt (azért vagyunk jó néhányan, akik mértékkel, a segítő minősége miatt használunk), a dohánynak sem a mértéktelen fogyasztás és az anyagi haszon termelése volt az eredeti feladata. Ugyanúgy, mint az alkoholnak, vagy a kakaónak sem. De említhetném az aranyat is, amely szintén nem fizetőeszköz volt az amerikai földrészen. Közismert tény,...


Continue Reading »