Használat – tisztítás

„Bíborszínű finom bogyóitól, a selymes virágjáig a Cseresznyefa pompáját a mágia, a rejtély és a mitológia uralja! Ez a szép fa nem csak az érzékek ünnepe, gazdag és élénk története is van.” A nyár első gyümölcsének nevezik a cseresznyét, ami szép is, ízletes is, így nem csoda, hogy az ókorban az istenek eledelének tartották. A rózsafélék családjába tartozó közismert fa. Sok, érési időben, méretben, színben és ízben eltérő változata létezik. Természetesen pipákat is készítek cseresznyefából. Igen kedves számomra ez a fafajta....


Continue Reading »

Már egy ideje tervezem, hogy írok egyet s mást azoknak a fafajtáknak a minőségéről, tulajdonságairól, amiket pipáim készítéséhez használok. Mivel a pipakészítés nekem főleg szellemi munka, nem kereskedelmi tevékenység, így a fafajtákhoz való viszonyom sem éppen ipari szemléletű. Emiatt a ’hiányosságom’ miatt, sokszor csak a már elkészült pipa használatakor derül ki, egyáltalán alkalmas-e az adott fa pipafej készítésére, vagy csak kizárólag szár készülhet belőle. A megmunkálási folyamatok alatt kiderülnek a fák erősségei, gyengeségei, szeszélyei,...


Continue Reading »

Mostanában többeknél felmerült az igény, hogy írjam le, mondjam el, hogyan is bánjanak a pipáikkal. Azt vettem észre, elég sokan vannak, akik az első pipájukat, tőlem kérték. Ez megtisztelő. De vannak, akiknek több pipája mellett, az első fapipájuk a kezeim között született. Így elérkezett az idő, amikor a használatukról, tisztításukról leírok pár gondolatot. A legfontosabb eltérés a kereskedelmi forgalomban lévő pipák és az általam készített pipák között: az én pipáim nem BRIAR gyökérből. Sokféle fát használok, melyek mindegyike...


Continue Reading »

Írtam a pipákról, az azokhoz használt alapanyagokról, a dohányról. De nem ejtettem szót még eddig az egyik legfontosabb hozzávalóról, ami a dohánylevél füstté válásához szükséges. Ez pedig nem más, mint a tűz. Vagyis maga a parázs. Úgy tanultam anno az öregektől, akkor jó a füstje a dohánynak, ha végig megvan a mag. Azaz a parázs. Ennek útját, tömörségét egyengetjük a tömködőfa (tömőfa) segítségével a pipázás alatt. A természeti népek hiedelemvilágában, köztük a Mongol néprajzban is fellehető, a tiszta tűz élesztése. A gyufával való...


Continue Reading »

    Tábortűz. Sült szalonna, friss lilahagyma illata. Ropogó tűzben izzó fa parazsának különös mintái, füstjének bódító trillái. Esteledik. Beszélgetünk, nevetünk, mindenki jól érezi magát…      Kora délután folyamán találkoztunk egy valószínűleg igen sokat látott idős bácsival, aki szintén ugyanazt a vidéket szemelte ki mai sétájának, amit mi páran jóbarátok. Utunk úgy tűnt egyirányba vezetett. Valahogy akaratlanul is átvettük a bácsi sétájának ritmusát, ami kellemesen lelassított bennünket. Eleinte az volt...


Continue Reading »

Egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, miért jelent jóval többet a hétköznapi értelemben vett dohányzásnál a füstbe merengés, a dohány szellemével való együttműködés a pipahasználat során. A legenda szerint réges régen, amikor az emberek még beszéltek a kövekkel, tanultak a növényektől, sokszor mentek el az idősekhez és kérték a segítségüket. Az emlékezet azonban elveszett, a hagyományok feledésbe merültek. A nagyapák és nagyanyák látták, hogy a fiatalok keresik önmagukat, azért azt tanácsolták nekik, hogy a Dohánnyal beszéljenek. „A...


Continue Reading »

Porcelánpipák  A barokk művészeti stílus megjelenése a XVIII. század második felében, a pipakészítő mesterembereket sem hagyta hidegen. Különös, furcsa művészet volt ez: patetikus pompa, a klasszikus egyensúly dinamikus fellazítása, festői kontrasztok, a borzalomtól az eksztázisig ívelő érzelmesség, a vallás és a természettudomány többközpontú vegyüléke. A pompából és bőségből szőtt dicsőség uralkodói stílusa. Egy kagyló (rocaille) adott nevet az új művészeti stílusnak, a rokokónak, mint ahogy a kor legjellemzőbb művészete, a porcelán...


Continue Reading »

A fehér Istennő - A Tajték   A legszebb és legalkalmasabb pipaanyag, a tenger habjához hasonló könnyű és fehér tajték a XVIII. század elején jelent meg a pipametszők műhelyeiben, s a tenger istennőjének, a tenger habjaiból születő Venus ajándékának ünnepelték a költők és pipások… Valóban a tenger szülötte. Sok millió évvel ezelőtt élt állatok, növények fosszilis maradványa, mely a nyomás következtében vált tömör rögökké. A tajtéktömbök általában 10-15 méter mélységben, vörösagyaga ágyazva találhatók Anatóliában, Neogroponte...


Continue Reading »

A Magyar cseréppipák Mivel hazánkban is jelen volt a dohány és annak használata, nem maradhatott el a pipagyártás sem. Amikor a dohány megjelent országunkban, történelmének legsúlyosabb megpróbáltatását élte. A délről támadó oszmán-török hadigépezet világhódító tervekkel tört az országra. A történelem e sajnálatos szakaszát mindenki ismeri, 150 éven át lekötötték, morzsolták Magyarország erejét a törökök. A végvárakban harcoló zsoldosoktól tanulta el a magyar a dohányzás tudományát. De a szó dohány török megfelelője duhán inkább...


Continue Reading »

Kőpipák. A legrégebbi változat valószínűleg kavicsból készülhetett. De a leletek körülményeinek története ennél a fajta eszköznél is ismeretlenek. Vannak teóriák, de ezekre nem térek ki külön, aki szeretné, ezt a témakört is kutathatja. Annyi biztos, a legrégebbi ilyen eszközök használata i.e. 1000 - 300 körölre tehetők, szintén az észak-amerikai földrész Moundville-kultúrájának legrégibb rétegeiből származó leletek alapján. Ezek már a figurális, a könyök, kilincspipák elnevezést kapták a kutatóktól. Ide tartoznak a mikmak-pipák, ami nevét...


Continue Reading »