Archívum
Kategóriák
- Füst (2)
- Használat – tisztítás (1)
- Mese (1)
- Pipa (7)
- Saját (5)
- Tűz (1)
- Uncategorized (1)
Nem számolom, mennyinél tartok. Nem a mennyiség számít. Kizárólag a végeredmény.
Régóta tudom már, hogy fával kell dolgoznom, de sok idő eltelt, mire megérett, miként és hogyan fogom ezt tenni. Nagyon hálás vagyok tanítóimnak, a fizikai és szellemi térben létezőknek egyaránt, hogy elvezettek ehhez az alkotó kézművességhez, és terelgetnek mind a mai napig, hogy a végeredmény a lehető legszebb legyen. Próbálok minden egyes darabot olyan szellemiségben alkotni, ahogy azt Őseink is tették, tiszta szívvel, lélekkel.
Keresem, kutatom a történeteket, leírásokat, mert sajnos nagyon ritkán tudok olyanokkal beszélni, akiktől a hagyományokat megőrizve tanulhatok. Igen kevés írott anyag lelhető fel, de van néhány értekezés, könyv, tanulmány, néprajzi gyűjtemény, ahonnan lehet töltekezni. Blog bejegyzéseimben meg is fogom osztani az ezekben fellelhető tudományt, mind hétköznapi, mind szakrális vonatkozásban.
Maga a dohány, a dohányzás erősen jelen volt az életemben igen sokáig. Aztán egyszer csak letettem a cigarettát egyik napról a másikra majd 15 éve, és jó hosszú ideig nem tértem vissza a dohány használatához. Manapság pipázok. Nem túl gyakran. De ez már más. Ez nem az a dohányzás. Csak akkor tömök pipát, ha szükségét érzem. Van, hogy hetekig kerülgetjük egymást a vágott dohánnyal. És ez így jó. Nem ural, nincs függőség. Kizárólag jóbaráti, tanítói a viszony. Kialakult egy szakrális kapcsolat a pipa, a benne lévő dohány, a dohányt füstté alakító parázs és köztem. Próbálom olyan módon használni a füstöt, ahogyan azt Öregeink tették. Belemerengeni a füstbe. Minden tömést céllal, kérdéssel, jó szándékkal, élvezettel elfüstölni. Egy értekezésben olvastam, hogy két esetben nem tömtek pipát. Az egyik ha fújt a szél. A másik, ha nem volt önmagukra egy nyugodt órájuk. Nos, igen. Az embernek legyen egy kis énidője, ha szükségét érzi.
De hogy a pipákról is ejtsek néhány szót. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem szeretnék olyan pipákat készíteni, amit az erre szakosodott üzletekben manapság kapni. A tajték is kiesett a lehetőségek sorából. Az első pillanattól kezdve fa alapanyagokból faragtam, alakítottam pipáimat, és a mai napig is fával dolgozok. Kizárólag olyan pipát készítek, amibe dohányt teszünk. Semmilyen tudatmódosító anyaghoz nem készítek eszközt.
Nem mondom, hogy sokféle fával dolgoztam, de jó pár idehaza honos fafajtából készítek pipákat. Az első, ami a kezembe került, a tölgy. Hallottam öregektől, nem jó az pipának, nagyon ecetes! De nekem pont ez az egyedi savassága tetszik. És mikor a műhelyt betölti a fa savas illata, az fantasztikus! Ami biztos, latakos dohányt nem teszek bele. Azzal nem túl jó barátok. Ettől eltekintve, kísérletezve, megvan az a dohány amit szeret a pipa, és használója is. Nagyon kedvelem. Remek pipa alapanyag, főleg szárat szeretek belőle készíteni. Megfestve diópáccal, kis csiszikolás után mutatja meg igazán magát csodás aranyos színben a méhviasszal karöltve a végtelen mintájú erezet.
Azán ott a bükk. Szép világos, kellemes dolgozni vele. Sorolhatnám a pozitívumait, de inkább biztatok mindenkit, aki szereti a különlegeset, próbálja meg egyszer. Végül is bükkfa füstjén igen sok mindent tartósítanak, jellegzetes zamatos ízt kölcsönözve sajtnak, húsnak.
A következő fa a dió. E fafajta sokszínűsége lenyűgöző. Íze, tartása, színe, erezete… Csak jókat tudok mondani a megmunkálásától az illatáig mindenről. Meg persze végeredményről. Csodaszép, karakteres külső, aminek minden forma kivétel nélkül jól áll.
Akácból egyenlőre csak szárat készítettem, de ami késik, nem múlik. Amint itt az ideje, pipafej is életre kel ebből a fajtából. Az akác is rendkívül erős és remek erezettel díszíti a pipákat.
Kőris is szerepel még a tervezett fák pipává alakításának a listáján. Egyenlőre még nem sikerült közelebbi kapcsolatban kerülnünk.
Itt az ideje szót ejteni az illatozó gyümölcsfákról is. Valami megfoghatatlan van bennük. Nagyanyáim készítette befőttek, édes gyümölcs illata köszön vissza a cseresznye, a meggy, a körte használata közben. Egy kis reszelés, egy kis illatozás. Így megy ez nálam. Bűn lenne mindezt az ízt, illatot, életet kifőzni, kigőzölni a fákból, a könnyebb feldolgozhatóság, tartósság kedvéért. Gondolok itt főként az íves, hajlított szárak készítésére. Biztos egyszerűbb lenne megalkotni a kívánt íveket a meleg gőz jótékony hatását igénybe véve, de azzal elvész a fa egyénisége, illata, lelke. Mert a pipákban, szintúgy mint más kézműves fa tárgyakban, itt is tovább él a fa minősége, egy kis darabja az egészből.
Ahogy írtam, igyekszem az országban honos fákból készíteni a pipáimat, de van hogy elcsábulok, és egzotikus fafajták is a munkaasztalomra kerülnek. Kedvcsinálónak néhány fafajta, amelyekből készítettem pipákat.
Folytathatnám napestig az élményeim sorolását a kutatás, a pipa készítése terén. Tervezem, hogy tematikus formában egy-egy megélésről, tapasztalatról, tanításról, használatról több bejegyzést írok. Remélem akit érdekel ennek az igen régre visszanyúló eszköznek a története, velem tart a jövőben is.
Legfőbb szándékom a dohánnyal való függőség nélküli kapcsolat visszaállítása. Ehhez szeretnék hasznos információkkal szolgálni.